Amikor már az utolsó hónapokat gyűrik gyermekeink az iskolapadban vagy az ovi udvarán, akkor a vakációra vonatkozó első kérdések többsége nem arról szól, hogy melyik tengerparton lógatjuk a lábunkat idén. Sokkal inkább – és ahogy közeledik június közepe, sokkal többször – hangzik el egy bizonyos név és a névhez kapcsolódó kézműves program:

„Mikor és hányszor mehetünk Fruzsi néni táborába???”

Ha vége ugyanis a tanévnek, akkor a Garancstető feletti égboltot óriás szappanbuborékok színezik, az egyik kertecske pedig csurig megtelik apróbb és nagyobbacska gyermekekkel és vidám zsivajukkal, kacagásukkal. Itt aztán öt napon keresztül, a szerencsésebb lurkók kétszer, háromszor öt napon át teljes művészi szabadsággal alkothatnak, mindenki a saját fantáziáját éppen abban kifejezve, amiben leginkább kedve telik. Lehet az az agyagozás, gyöngyfűzés, nemezelés, papírhajtogatás, kötél- vagy kosárfonás, és még millió és millió apró-cseprő lehetőség. Az idősebb gyermekek segítik a kisebbek munkáját, akiben pedig túlteng az energia, az beugorhat egy körre az óriás trambulinba, a hőséggel szemben pedig lehűtheti magát a kerti slag vízsugara alatt.

A legfontosabb, hogy mindenki jól érezze magát, és minden kisgyermek megtalálja azt a technikát, kifejezési módot, amelyben gyönyörűt alkothat, amelyben megéli a teremtés szépségét, sikerét és ajándékát.

Vass Éva